Chapter Sixteen

~Catharine~

Türelmetlenül fészkelődöm az ülésben, már eltelt legalább fél óra, mióta Liam itt hagyott. Már elgondolkodom azon, hogy utána megyek, de amikor a két őrre nézek a kapu mögött, meggondolom magam. Mégis mit kereshet Melody ezen a helyen? Nem hinném hogy az egyik barátnője lakna itt, és amikor elszökött ide jött volna. A furcsa SMS-t pedig végképp nem értem, de Liam egyből tudta, hol keresse és remélem meg is találja. A kapu kinyílik, három alak közeledik az autó felé, időközben besötétedett, de azt kitudom venni, hogy Liam, Melody és egy férfi közeledik a járműhöz. Kinyílik a hátsó ajtó, meglátom Liam arcát, majd a kislányét is, akit ezidáig kerestünk. Az idegent még nem látom, ám amikor közelebb jön, kissé megijedek. Nem tőle félek, hanem attól, hogy mit csinálhattak odabent vele. Pár seb már beforrt rajta, de vannak olyanok is, amit nemrég okozhattak neki. Mielőtt kérdezhetnék valamit, beszáll Melody mellé, Liam pedig előre, beindítja az autót, és gyorsan elhagyja ezt a helyet. Idefele láttam rajta, hogy ideges, de nem csak a lánya miatt, hanem valami más miatt is. Ideges, és ezt leplezni sem tudja, a megengedettnél gyorsabban hajt, nem törődve azzal, hogy rajta kívül még hárman ülnek a kocsiban, és az egyik a lánya.
- Liam, nyugodtan kitehetsz otthon, nem akarok a nyakadon lógni. - mondja a sötét hajú férfi, de mintha meg sem hallaná, halad az eredeti úti célja felé. - Nem akarok a terhetekre lenni. - folytatja.
- Zayn, nem vagy a terhünkre. - válaszolja, majd bekanyarodik a jól ismert utcába. Megáll a ház előtt, mindannyian kiszállunk, és elindulunk a bejárat felé. Az előszobába érve látom Jul-t a nappaliban ülve, a kezét tördeli, majd a tenyerébe ejti az arcát.
Amikor meghallja, hogy megérkeztünk felkapja a fejét majd, amikor meglátja a mellettem ácsorgó kislányt, felugrik a fotelből, pillanatok alatt odaér hozzánk, és magához öleli Melody-t.
- Soha többet ne csinálj ilyet. - motyogja, majd eltolja magától, és alaposan végigméri sérüléseket keresve, amikor rájön, hogy semmi baja nem esett, megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkait.
Liam és Zayn is beér a házba, majd Juliett is felegyenesedik, de amikor meglátja a Zayn testét borító sérüléseket, meghökken.
- Zayn, veled meg mi történt? - vonja kérdőre a férfit, aki csak megrándítja a vállát.
- Az egy nagyon hosszú történet. - feleli, mire Juliett rossz állóan megcsóválja a fejét.
- Szerencséd hogy ráérek, majd a konyhában megbeszéljük. - biccent az említett helyiség felé. - Melody, nem vagy éhes? - kérdezi a kislányt, aki csak megrázza a fejét. Felrohan a szobájába, de most nem hagyom magára egy pillanatra sem, hanem rögtön utána szaladok. Nem akarom kioktatni arról, hogy mekkora felelőtlenség csak úgy kiszaladni a házból, és egész napra eltűnni, inkább csak beszélni akarok neki erről az egészről, hogy megértessem vele ez nem megoldás semmilyen problémára.
- Most büntit kapok? - kérdezi, és leül az ágyra.
- Nem nem kapsz büntit, legalábbis tőlem biztos nem. - válaszolom, majd leülök mellé. - De ugye tudod mennyire aggódtunk?
- Apa biztos nem. - motyogja. - Ő már nem szeret engem. - folytatja, de a végén már kitör belőle a sírás. Magamhoz ölelem, próbálom kicsit csitítani, elmagyarázni neki hogy Liam igenis szereti őt, de nem hisz nekem.
- Ha annyira szeretne, ahogy mondja, nem venné el Cordelia-t. - olyan utálattal tudja kiejteni ezt a nevet, amit ki sem lehetne nézni egy ilyen kislányból. Szorosabban ölelem magamhoz, majd amikor kissé megnyugszik töltök neki egy pohár vizet, amit kis kortyokban elfogyaszt.
Eszembe jut a téma, amit Melody eltűnése elfeledtetett, de most ismét eszembe jutott. Olyan őszintének tűnt az este, ahogy azt mondta, hogy nem szereti az a nőt, de aztán mégis kézen fogva jöttek vissza, hogy bejelentsék két hónap múlva összeházasodnak. Talán hazudott, jól színészkedett, és én voltam a naiv kislány, aki bedőlt neki, de ez ezentúl másképp lesz.
Halk kopogás töri meg a kialakult csendet, mindketten az ajtó felé kapjuk a fejünket, ahol Liam áll. Felállok az ágyról, és az ajtó fele lépek, még egyszer visszafordulok, és egy biztató mosolyt küldök Melody felé, majd kilépek az ajtón, és becsukom magam után. A gyomrom megkordul, és emlékeztet arra, hogy az utolsó étkezésem a reggeli volt, és akkor is csak egy almát ettem. Halkan leosonok a lépcsőn, majd az alján megtorpanok. A konyhából fény szűrődik, és jól ki tudom venni, hogy Juliett és Zayn van odabent. A férfi közelebb megy Julietthez, majd az álla alá nyúl, és gyengéden megcsókolja. Döbbentem figyelem őket, majd amikor elválnak egymástól, úgy döntök ideje lenne eltűnnöm onnan. Nem akartam megzavarni semmit, azt sem tudom mi van köztük, de amikor bejöttünk Jul tudta Zayn nevét, tehát nem most találkoztak először. Hirtelen ötlettől vezérelve befutok Liam dolgozószobájába, ahol eddig maximum kétszer jártam. Ebben a szobában egy hatalmas íróasztal található, mögötte egy székkel, előtte pedig két fotellel. Az íróasztal mögötti falon több polc is található, ami tele van könyvekkel. Beljebb merészkedem, tudom bármikor bejöhetnék ide, most mégis úgy érzem magam, mint valami betolakodó. Az íróasztalon meglátok egy bekeretezett képet. Liam van rajta, egy barna, göndör hajú, fiatal nővel. Mindketten mosolyognak, boldogok. A nő egy kisbabát tart a kezében. Jobban szemügyre veszem a szobát, az egyik polcon látok egy ismerős képet, ugyanazt amit Melody az éjjeli szekrényén tart. Lefekvés előtt mindig azt nézegeti, bár nekem még sosem mondta, tudom, hogy borzalmasan hiányzik neki az anyukája. Visszateszem a képet a helyére, még maradok pár percig, majd, amikor úgy döntök, Juliett és Zayn már biztosan elment, kimerészkedem a nappaliba. A sejtésem beigazolódik, tényleg felmentek már. A konyhába érve készítek magamnak egy szendvicset, és töltök egy pohár narancslevet. Akaratlanul is eszembe jut a narancsléről Liam, és a majdnem csókunk, persze annak is Cordelia volt az oka. Ha akkor nem játssza a dívát, aki nem képes saját magának egy pohár innivalót tölteni, akkor nem kerülünk abba a helyzetbe, és csupán a főnökömként tekintenék rá.
Elfogyasztom a szendvicsem utolsó darabját, megiszom a narancslevet, és beteszem az edényeket a mosogatógépbe. Lekapcsolom a villanyt, felmegyek a szobámba, és ahogy befekszem az ágyba, elnyom az álom.