Chapter Twenty - Three

~Írói szemszög~

- Kedves utasaink itt a kapitány beszél. Nem kaptuk meg new york-i reptérre a leszállási engedélyt az időjárási viszonyok miatt, ezért Philadelphia-ban fogunk földet érni. Kérem őrizzék meg a nyugalmukat, megértésüket köszönjük. - mondta az erős amerikai akcentussal beszélő férfi. Catharine kissé feszengett a helyzet miatt, most először ült repülőn, és nem igen tudta, hogy ez most mekkora bajt jelent nekik. Attól félt, hogy a gépben nem maradt annyi üzemanyag, hogy eljussanak Philadelphia-ba, vagy az egyik motor meghibásodik, és lezuhannak. 

- Semmi baj. - nyugtatta Liam, majd rátette a kezét Catharine kezére. A lány odapillantott a férfi észhez kapott, és egyből elhúzta onnan a végtagját. Cat most Zac-vel van együtt, és ezt bármennyire is nehezére esik, tiszteletben kell tartania. Fordított esetben persze Zac nem tenné meg ugyanezt, ezt ő is tudta, de figyelmeztette magát, hogy azzal ha beleszeret a lány, azzal tönkreteszi az életét. Nem akarta újra átélni azt, amit Danielle elvesztésekor érzett, az űr ami utána maradt, sosem szűnt meg. - Nem gyakori, de megesik, hogy egy vihar miatt nem az adott városban száll le a gép. - mondta tovább, de ezt már nem azért, hogy a lány jobban érezze magát, hanem azért, hogy terelje a témát, egy ilyen kis semleges dologgal. 

A lány bólintott egyet, hogy tudomásul vette, bár még mindig hevesen dobogott a szíve, de már nem tudta volna megmondani, hogy az ijedtségtől, vagy attól, hogy Liam ennyire törődik vele. Ahogy felszálltak a repülőre, úgy kezdtek ismét úgy viselkedni mint régen. A furcsa kapcsolatukat szóba sem hozták, próbáltak egymással normálisan, kedvesen viselkedni, és ez sikerült is. 

A gép sikeresen landolt a philadelphia-i reptéren. Amikor ismét biztos talaj került a lábuk alá, már Catharine is kezdett megnyugodni. Egészen addig nyugodt is maradt, amíg rá nem jött, hogy már késő van ahhoz, hogy New York-ba utazzanak, ezt az estét muszáj lesz itt tölteniük.

- Azt hiszem keresnünk kellene egy hotelt ma éjszakára. - mondta ki Liam a szavakat, amik Cat fejében is megfogalmazódtak. Bólintott egyet kifejezve egyetértését, amit nem gondolt komolyan. Nem akart Liam-vel kettesben maradni éjszakára, de megnyugtatta a tény, hogy bizonyára nem egy szobában alszanak majd.

A reptér előtt több taxi is sorakozott, beszálltak az egyik sárga járműbe, majd Liam elmondta, hogy egy hotelben szeretnének megszállni, így a taxis ajánlott párat, majd a férfi kiválasztott egyet, ami nem volt túl messze a repülőtértől. Mindössze öt perc alatt oda is értek, rendezték a számlát, majd bementek a hatalmas épületbe.

- Jó estét miben segíthetek? - kérdezte bájosan a rövid, barna hajú recepciós hölgy.

- Két szobát szeretnénk egy éjszakára. - válaszolta Liam a nő pötyögött valamit a számítógépen, majd ismét megszólalt. 

- Sajnos már csak egy szabad szobánk van. - közölte a hírt. Liam Catharine-re pillantott, aki elkerekedett szemekkel bámulta a nőt. Egész végig azt próbálta elkerülni, hogy egy szobában kelljen töltenie az éjszakát Liam-vel, és ez bizony így lesz. A férfira nézett, feszengve, de aprót bólintott.

- Kivesszük. - válaszolta, majd megkapták a kulcsokat, és a lift fele indultak. Cat megnyomta a negyedik emelet a gombját, majd az ajtó becsukódott. Kissé szűkösnek érezte a helyet, kezdett rájönni a régi betegsége a klausztrofóbia, de legyűrte a félelmet, amikor  az ajtó ismét kinyílt, és kiléptek a folyosóra. A bőröndjeiket maguk után húzva haladtak végig a széles folyosón, majd elértek a 214-es szobához. Liam kinyitotta az ajtót, majd udvariasan félreállt, és beengedte maga előtt Cat-et. A lány szétnézett a szép szobában. Egy franciaágy terült el a szoba közepén, az északi fal mellett egy szekrénysor volt felállítva, az ággyal szemben egy televízió, a szekrényekkel szemben pedig egy hatalmas ablak, ami gyönyörű kilátást nyújtott a városra. A fal mellé húzta bőröndjét, majd elengedte a fogantyút, és az ablakhoz sétált. Igaz már sötét volt, de a fények beragyogták a várost. Az égen is feltűnt már pár csillag, ami még szebbé különlegesebbé, tette a látványt. Liam csak mosolyogva nézte, ahogy a lány csillogó szemekkel kémleli a várost. Pont mint egy kislány, aki meglát a kirakatban egy babát, ami nagyon szeretne megkapni. - gondolta magában.

Becsukta az ajtót, ami kisebb csattanással záródott be mögötte. A hangra Catharine is megfordult majd, ahogy észlelte, hogy csak az ajtó adta ki ezt a hangot, ismét kipillantott az ablakon, majd megfordult.

- Mész te először zuhanyozni, vagy menjek én? - kérdezte zavartan Liam. Bár a repülőn valamiért teljesen más volt a légkör kettejük közt, most ismét úgy viselkedtek mint, akik már legalább száz éve nem látták egymást, és zavarban vannak a másik társaságában. 

- Menj te. - válaszolta. A férfi bólintott, majd kinyitott a bőröndjét, és elővett egy fekete bokszer alsót, és egy fehér pólót. Kinyitotta az ajtót, majd belépett a fürdőbe. Cat leült az ágyra, még mindig hihetetlennek tartotta, hogy eljutott erre a gyönyörű helyre. Az ágyra pillantott, próbálta kigondolni, hogy hogyan is legyen ez az egész alvás dolog. Nem szeretett volna Liam-vel aludni, hiszen Zac most bizonyára abban a tudatban vagy, hogy ő Wolverhamton-ban van a szüleivel, nem pedig azzal a férfival, akivel a barátja nem ápol jó viszonyt. Azt hogy miért is veszhettek össze, még mindig nem tudta. Zac-től nem akarta megkérdezni, mivel tudta nem lenne valami jó téma felhozni Liam Payne-t, és ez bizonyára fordítva is így van.

Az ajtó kinyilt, Liam lépett ki rajta kissé nedves hajjal, a fehér pólóban, és a fekete bokszerben. Mielőtt elkalandozott volna, fogta a ruháit, és bement a fürdőszobába. 

Beállt a zuhany alá, a meleg víz ellazította a testét. A tenyerére tusfürdőt nyomott, majd bedörzsölte vele a testét, és továbbra is magára folytatta a kellemes meleg vizet. Elzárta a csapot, megtörölközött, majd felvette a ruhákat. A haját kiengedte, és átfésülte, majd fogat mosott, és kilépett az ajtón. Liam már az ágyban feküdt, és a tv-t kapcsolgatta. A lány megállt az ajtóban, mindenhova nézett, csak rá nem. Liam sóhajtott egyet, majd elnémította a készüléket.

- Ha neked ez ennyire kényelmetlen alhatok a földön is. - ajánlotta fel, de ő csak megrázta a fejét. Nem akarta azt, hogy Liam aludjon a földön, hiszen ő fizette a szállást, az egész utat, ezért borzalmasan nagy pofátlanság lenne, ha pont neki kellene a padlón aludnia. Azt is tudta, hogyha az mondja ő akar a földön aludni, annak a férfi nem örülne, és biztosan meg is akadályozná. Végül nem maradt más választása, lekapcsolta a villanyt, átment az ágy másik oldalára, felemelte a takarót, és bebújt a pihe - puha ágyba. Végül Liam kikapcsolta a televíziót, mivel semmi érdekeset nem talált benne. Mindketten az ellenkező irányba fordultak, Cat azért, hogy a lehető legtávolabb kerüljön Liam-től, a férfi pedig azért, hogy ne hozza kényelmetlen helyzetbe a lányt. Ez a felállás egyikőjüknek sem kedvezett, mert bár fáradtak voltak, egyikőjük sem tudott úgy helyezkedni, hogy álom jöjjön a szemére. 

- Cat, alszol? - suttogta Liam. A lány hezitált végül válaszolt.

- Nem.

- Az istenért miért viselkedünk így? - elégelte meg a helyzetet Liam. - Felnőtt emberek vagyunk, mégis úgy viselkedünk, mint valami kritikán aluli nyálas filmben. 

- Igazad van. - válaszolta a lány, majd a másik oldalra fordult, Liam is így tett, így most egymással szemben feküdtek. - Nem tudom, miért viselkedem így, egyszerűen félek.

- Mitől?

- Nem tudom. - hazudta a lány. Pontosan tudta mitől fél, mégpedig attól, hogy még igenis gyengéd érzelmek fűzik a férfihoz. 

- Ha nem mondod el, akkor nem tudok segíteni.

- Ha elmondanám se tudnál. - válaszolta a lány, majd lecsukta a szemeit, és próbált elaludni. Az álommanó most végre megtalálta őket, mivel pár perc múlva, mindketten édesen aludtak.