Chapter Twenty - Eight

~Liam~

Nem is igazán tudom, hogy most hogy állunk. Talán egy fokkal feljebb léptünk, hiszen eljött velem randizni, de nem tudom, hogy mi van Zac-vel. Ha tényleg beszélt vele és szakítottak, akkor szokatlan ez a csend. A vihar előtti csend mindig a legbékésebb aztán hirtelen tör ki a vihar.

Valamennyire sikerült helyre raknom az életem szétszóródott darabjait.  Juliett visszajött és ismét nekem dolgozik Melody is velem van és Cat-vel is alakul valami. Valahogy mégsem érzem úgy, hogy minden a helyére került. Valami még mindig hiányzik, vagyis valaki, de őt már nem kaphatom vissza.

A másik furcsa dolog hogy Caleb is leállt. Már nem hívogat, nem küldi az irodámba az embereit mintha megszűnt volna létezni.

Felkapom az asztalról a slusszkulcsomat, majd beülök az autómba és elindulok az úton. Lassan vezetek, betartok minden közlekedési szabályt, nem is érzem úgy, hogy a volán mögött ülök, hanem mintha egy parkban sétálgatnék.

Örülnöm kéne, hogy nem kapok fenyegetőző üzeneteket, de inkább csak jobban maga alá kerít a félelem. Tudom, hogy nem adja fel egykönnyen és nem úszom meg ennyivel, bár nem tudom, hogy mivel hívtam fel magamra a figyelmét, ami miatt újra keresett. Ő is tudja, hogy azt a korszakot már lezártam magamban, és nem fogok visszamenni azok közé, akik bűnösek a feleségem elvesztésében.

Kiszállok a járműből, majd a kulcson megnyomom a záró gombot, és belépek a bejárati ajtón. Az ajtó mellett álló fiú kezébe nyomom a kulcsot, aki majd beáll a kocsival a garázsba, és a lifthez megyek. Benyomom a harmadik emelet gombját, majd nemsokára megérkezem, és kilépek a szerkezetből.

Köszönök a titkárnőmnek, aztán bemegyek az irodámba és összekészítem a papírokat, amire ma szükségem lesz. Egy tárgyalásra kell mennem egy válóper miatt. A férjet képviselem, aki próbál elválni a feleségétől, de a nő mindig halasztást kér, hogy megfontolja a vagyonelosztási ajánlatot, amit a férje felkínál. Ügyvéd létemre sosem értettem, hogy miért vállnak el az emberek, pedig szinte minden héten képviselek egy-egy személyt ilyen ügyben. Ha két ember igazán szereti egymást, akkor nincs értelme elválniuk, de ha nem, akkor a házasság felesleges. Persze vannak azok a ’fészek rakók’, akik csak minél hamarabb családot akarnak alapítani, hogy biztosabbnak érezzék az életüket.

Bepakolom az iratokat a fekete aktatáskába, majd elhagyom az épületet.

A tárgyalás pontosan 12:00-kor kezdődik, mindenki a másik felet várja, végül 20 perc késéssel meg is jelenik a barna hajú nő. Elkezd szabadkozni, hogy nagy volt a forgalom, és azért nem ért ide, de mind tudjuk, hogy ha időben elindult volna, akkor időben itt is lett volna. Bejelenti, hogy a régi ügyvédjétől megszabadult, és most egy szakemberrel érkezett, aki nemsokára itt is lesz.

Remek, várni kellett a szétszórt nőre, most pedig egy igazi szakemberrel érkezik, aki szintén nem ismeri az órát. Pár perc múlva nyílik az ajtó, mindenki arra kapja a fejét, de én továbbra is csak türelmet színlelve ülök a helyemen. Amikor elsétál mellettem a nő új ügyvédje, majdnem leesek a székről, a döbbenettől. Zac, Zac Johnson az. Leül a másik oldalra a nő mellé és végre elkezdhetjük a tárgyalást.

- Az ügyfelem azért is érdemli meg a vagyonuk nagyobb részét, mert…

- Mert el kellett viselnem Ed-et. – pattan fel a nő a helyéről. Zac a nagy szemekkel a nőre mered, bizonyára nem gondolta, hogy az ügyfele így fog viselkedni. Ismerem az előző ügyvédét és a múltkori tárgyalás után négyszemközt elmondta nekem, hogy ez a nő nem tud annyit fizetni, amiért ő képes lenne továbbra is a képviselője lenni.

- Mrs. Wolf, kérem, üljön vissza a helyére. – mondja a bírónő, mire a hölgy ismét helyet foglal. A tárgyalás ugyanúgy végződik, mint az eddigiek nem születik döntés, a nő és a férfi ismét veszekedve hagyja el a bíróságot, én pedig a folyosón sétálok a kijárat felé, amikor valaki a nevemet mondja.

- Payne!

Megfordulok és látom, ahogy Zac közeledik felém, de már a színlelt nyugodtságának nyoma sincs.

- Nem tudnál csak egy napig nem beleavatkozni az életembe. – üvölti az arcomba, majd a jobb kezét felemeli, és ökölbe szorítja. A keze egyre jobban közeledik az arcomhoz és nem húzom el, hagyom, hogy ütést mérjen rám. Ennyit megérdemlek, hiszen tönkretettem a kapcsolatát bár nem szándékosan. Ez a szituáció már egyszer lejátszódott köztünk, mert annak idején Danielle-be is szerelmes lett. Vagyis nem gondoltam, hogy komoly a dolog, de egy idő után már nem tudtam bemesélni magamnak, hogy a legjobb barátom nem érdeklődik a szerelmem iránt. Akkor is ugyanígy történt, először nem vallottam be Dani-nak, hogy szeretem, így ő Zac-vel ment el randira, mert akkor is egy balfasz voltam, és most is az vagyok. Ha előbb elhívom Cat-et randizni, és nem jön össze Zac-vel, akkor most nem dörzsölném a pirosodó területet az arcomon.

A második ütésnél már elhúzom a fejem így ő a falat találja el és rögtön elrántja a kezét. Az arcán megjelenik a fájdalom, de amikor rám néz, ismét csak a dühtől csillog a szeme. Nem akarok vele verekedni először is, azért mert tudom, hogy megérdemelném az ütéseket és nem tudnám megütni, másodszor pedig azért, mert egy bíróság folyosóján vagyunk, ahol rendőrök is járkálnak, és nem lenne jó, ha verekedésért kapnának el, azzal a karrierünk is sérülne.

- Figyelj Zac, - kezdem el nyugodt hangnemben a mondanivalómat – tudom, hogy megérdemlem tőled, amit kapok, sőt azt is megérdemelném, hogy holtra verj, de ez itt egy bíróság mindketten felnőttek vagyunk épp, hogy a jogot védjük, nem kellene bajba keverni magunkat.

- Ennyire beszari vagy, Payne? Akkor kellett volna, agyonüsselek, amikor Dan… - A mondat végén elhallgat, és jobban is teszi, mert ha folytatná, akkor már bennem is felmenne a pumpa, és nem érdekelne, hogy hol vagyunk. Megrázza a fejét majd hitetlenkedve felnevet és folytatja. – Akkor is féltél szólni a zsaruknak. Mindig is Caleb kiskutyája voltál azt tetted, amit a gazdád mond, úgy mentél, ahogy a gazdád rángatta a pórázt. Szánalmas vagy! Azt hittem szereted, de ha szeretted is, akkor is túl gyáva voltál elmondani az igazat. Mentetted a nyomorul életedet.

- Nem érdekelt az életem, sem akkor sem most. A lányom miatt hallgattam. Ha akkor felnyomom Calebet és a bandáját a rendőrségen, akkor a lányom meghalt volna, velem együtt, ezt te is pontosan tudod. Te is hallgattál pedig ott voltál, tudom, hogy láttad mi történt, de te még nálam is gyávább voltál, és kamerán keresztül nézted végig, ahogy meghal a lány, akit állítólag te is szerettél, és ha már itt tartunk nálad volt a cd, de nem futottál a rendőr bácsikhoz, hogy megmutasd. – Az utolsó mondatot már szinte üvöltöm, de amikor kilép az egyik ajtón egy rendőr, megigazítom a nyakkendőmet, nagyot nyelek, majd faképnél hagyom. Akárhányszor is beszélünk mindig ez lesz a vége, és ha nem jön az a rendőr, akkor biztos több is történik nem csak szócsata.

Kilépek az épületből, megcsap a friss levegő, már amennyire friss London utcáin a levegő. A parkolóhoz megyek, előveszem a kulcsot a zsebemből, kinyitom az autót, majd beszállok. Per percig még gondolkodom a történteken, majd elfordítom a kulcsot, és elindulok. A motor felbőg, én pedig végighajtok a városon, majd leparkolok az iroda előtt. Most a lépcsőt választom, kettesével szedem a fokokat, és egy perc alatt fel is érek.

- Valami baj van Mr. Payne? – mosolyog rám kedvesen Samantha.

- Ismét halasztás. – válaszolom, ami nem is akkora hazugság, hiszen ettől is lehetnék ideges, de az igazságot mégsem mondhatom el neki, ha éveken át sosem beszéltem a magánéletemről, akkor nem a mai nap fogom elkezdeni.

Belépek az irodám ajtaján, majd a munkába vetem magam, észre sem veszem, hogy telik az idő csak akkor kapok észbe, amikor bekopog a titkárnőm, és elköszön mivel vége a munkaidejének. A hajamba túrok majd a kezemet megtámasztom az asztalon és mélyet lélegzek. Már annyiszor elhatároztam, hogy lezárom magamban ezt az ügyet, de mindig tudom, hogy sosem fog menni. Zac sem fogja elfelejteni és akárhányszor találkozunk, mindig a szemembe mondja a véleményét. Igaza van, egy féreg vagyok, amiért nem tudok elmenni a rendőrségre, és elmondani mi történt. Persze már úgy is késő lenne, hiszen jó pár év telt el az eset óta. Már lezárták az ügyet ismeretlen tettes ellen folyt a nyomozás, de nem találtak egy gyanúsítottat sem, így pár hét alatt le is zárták az ügyet.

Most is gyötör a bűntudat hogy a bűnösök nem kapták meg a méltó büntetést, de kevés voltam ehhez én, kevés lett volna a rendőrség, hiszen Caleb-nek mindenhol vannak fanatikus követői.

Felállok a székről, majd felveszem a zakómat, és a kulcsokkal a kezemben kilépek a helyiségből. Bezárom az ajtót, majd a lifttel lemegyek a földszintre, ahol már csak a portás fiú, és a takarítónő tevékenykedik. Magas borravalót adok a srácnak a szolgálataiért, majd lemegyek a garázsba, és beszállok az autómba. Gyorsan hajtok az utcákon, már rég otthon kellene lennem, már biztos Juliett és Melody is aggódik, hogy hol lehetek.

A sejtésem be is igazolódik, amikor belépek a nappaliba Melody ott fekszik a kanapén, és édesen alszik. Megjelenik az ajtóban Juliett is, eltátogom, hogy felviszem, majd a karjaim közé veszem a kislányom, és elindulok vele felfele a lépcsőn. A lábammal kinyitom az ajtót, majd felemelem a takarót, és befektetem az ágyba. Nézem a tündéri nyugodt boldog arcát, amitől mosolyognom kell. Puszit nyomok a homlokára, majd mellé fekszem, nagy szükségem van rá a mai nap után, így csak fekszem, és nézem őt. Valamikor lekapcsolom a lámpát, ami az ágya mellett van, majd elnyom az álom.