Chapter Twenty - Six

~Catharine~

A repülőgépen mindent olyan jól kigondoltam. Úgy terveztem, hogy amikor kiérünk a reptérről, elmondom nekik, vagy legalább Liam-nek, hogy nem találkozom többet velük, mert miattam csak gondjuk volt eddig. Ehelyett ahogy kiértünk és két külön taxi irányába mentünk, meghívtak szerdára vacsorázni én pedig megígértem, hogy ott leszek. Nem volt szívem elrontani az örömüket, de nem mehetek el a vacsorára. Tudom, hogy ha most elmennék, akkor még nehezebben szakadnék el tőlük. Nem tehetem meg sem velük sem pedig magammal, hogy hamis ábrándokat kergessünk.

Beszállok az egyik taxiba, majd lediktálom a címet és várom, hogy megérkezzek. Nézem az autó mellett elsuhanó épületeket magamban el is búcsúzom a várostól, mert nagy a valószínűsége hogy Zac-vel összeveszünk, és akkor már nem lesz, miért maradjak. Az is megfordul a fejemben, hogy nem szólok neki sem, csak lelépek, hazamegyek és elfelejtem ezt az évet. Ezt az ötletet gyorsan el is vetem, hiszen szeret engem, nem tehetem meg ezt vele. A szívem azt súgja, hogy Melody és Liam is szeret engem, és velük mégis ezt teszem.

- Kisasszony, - a taxisofőr hangjára összerezzenek, és visszatérek a valóságba. Kinézek az ablakon, már a lakásom előtt vagyunk. – megérkeztünk.

- Igen, köszönöm. – dadogom, a számlálóra nézek és a szükségesnél több pénzt adok a sofőrnek, majd kiszállok, ő kiveszi a bőröndömet a kocsiból és elhajt. Megfogom a bőröndöm fogantyúját, majd magam után húzva belépek a házba. Nehezen, de felvonszolom magammal a bőröndöt, majd a táskámba nyúlnék, hogy elővegyem a kulcsomat, de az nincs nálam. Visszagondolok a taxiban a zsebemből vettem elő a pénzt és a táskám akkor már nem volt nálam. A reptéren pedig... Megvan! Amikor kifele jöttünk akkor Liam felajánlotta, hogy hozza a bőröndömet, de nem hagytam, úgyhogy elvette a táskámat. A francba! Most mit csináljak? Leülök a bőrönd tetejére, tiszta hülyének érzem magam, hogy itt ülök a lakásom előtt, és nem tudok bemenni. Eltelik legalább fél óra, majd lépteket hallok aztán meglátom a felém közeledő férfit a táskámmal együtt. Megkönnyebbülten sóhajtok, majd felállok, addigra már ő is odaér.

- Ne haragudj. – mentegetőzik. – Otthon vettem észre, hogy nálam maradt a táskád.

- Semmi baj. – Megnyugtatóan rámosolygok, mire ő is elmosolyodik. Elveszem tőle az említett tárgyat, majd kinyitom, és egyből a kezembe akad a lakáskulcsom. Beleteszem a kulcslyukba, elfordítom, a zár kattan és az ajtó végre kinyílik. Mielőtt megfoghatnám a bőröndömet, megfogja és beviszi a házba. Ennél már nem is lehetne kínosabb. Megáll a nappaliba, majd felém fordul, én pedig az ajtóban állok. Mindketten a másikat figyeljük, majd ő töri meg a csendet.

- Figyelj azt a csókot… - kezd bele, de félbeszakítom.

- Tudom, felejtsük el.

- Nem, - tiltakozik – én… szóval… vagyis… - dadogja. Még sosem láttam, hogy ennyire zavarban lenne.

- Igen? - kérdezem kissé türelmetlenül.

- Én nem akarom elfelejteni. Szeretnélek elhívni, randizni. Eljönnél velem?

- Az a helyzet, hogy...

- Ott van Zac. – fejezi be helyettem.

- Sajnálom Liam.

- Nem kell. Hülye öltet volt. – mondja, majd megfordul és kilép az ajtón. Szinte filmbe illő jelenet, ahogy a szívem ismét átveszi az irányítást és utána eredek. Az ajtót hangosan csapom be magam után, majd kettesével szedem a fokokat. Éppen kilépne az ajtón, de hátrafordul és megáll. Magam sem tudom miért, de a szavak csak úgy kijönnek a számon, meg sem gondolom őket.

- Beszélek Zac-vel és utána szívesen találkoznék veled. – mondom, mire felderül az arca.

- Tényleg? - kérdezi remény teli hangon, mire bólintok. - Akkor majd felhívlak. – válaszolja, majd elhagyja az épületet.

Fogalmam sincs mi ütött belém, hogy miért jöttem utána, hiszen a saját tervemnek csináltam az ellenkezőjét.

Visszamegyek a lakásomba, majd bezárom az ajtót, bemegyek a szobámba és az ágyra fekszem. Pont úgy csinálok, mit a nagyon nyálas filmekben a plafont bámulom és vigyorgok, mint egy idióta. A telefonom pityegése hoz vissza a jelenbe. Feloldom a zárat majd az üzenetre meredek.

”Ha jót akarsz magadnak, akkor eltűnsz Liam közeléből – C.”

Még egyszer visszaolvasom az üzenetet, hogy biztos jól értelmeztem-e, és mire vagy századszorra végigfutom a sort, rá kell jönnöm, hogy nem tévedek. Mégis ki akar eltávolítani Liam közeléből? Az egyetlen ember, akinek ez az érdeke lehet az, Cordelia. De Liam azt mondta, hogy szakítottak, vagyis már nincsenek együtt, ami annyit tesz, hogy már nem szólhat bele az életébe. Nem hagyhatom, hogy Cordelia megfenyegessen.

”Tudom ki vagy! És nem érdekel a fenyegetésed.” – A küldés gombra kattintok majd, ahogy kézbesíti, érkezik is a következő SMS.

”Bébi, fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok. Nevezz csak egy kedves ismerősnek, aki előre figyelmeztetett. - C”

Nem foglalkozom többet az ismeretlen számmal, inkább kikapcsolom a telefonom, és bemegyek a fürdőszobába. Leveszem a ruháimat és a szennyes kosárba dobálom őket, majd beállok a zuhany alá állok. A meleg víz kellemesen folyik végig a testemen, és ellazít.

Át kell gondolnom a dolgokat újra. Szóval eddig azt volt a tervem, hogy kilépek Liam életéből ma mégis szembe mentem a saját elhatározásommal és azt mondtam, ha beszéltem Zac-vel akkor elmegyek vele. Ez nem helyes. Nem tehetem ezt vele!

Valahogy úgyis megbántom valamelyikőjüket, de nem lenne fair Zac-vel szemben, ha azt mondanám, hogy elmentem egy hétre Liam-vel New York-ba és elmegyek, vele randizni veled pedig szakítok. Ő ennél jobbat érdemel, és én nem vagyok elég jó hozzá. Szeret engem kedves velem, mindig is biztos volt a kapcsolatunk, ezzel szemben Liam-vel egyik nap így, a másik nap úgy vagyunk.

Talán mégis Liam-nek kellene nemet mondanom.

Ha nem marad más választásom, akkor hazamegyek Wolverhamton-ba. Talán egyikőjüknek sem kellene így nemet mondanom csak egyszerűen kilépnék az életükből. Vagyis ezt tenném, ha felelőtlen lennék, és nem gondolnék a következményekre. Bárcsak olyan bátor lennék, hogy azt mondanám, ami a szívemen van, és nem akarnék állandóan mindenkinek megfelelni. Ha nem akarnék mindenkivel kedves lenni, ha nem mardosna a bűntudat, akárhányszor megbántok valakit. De nem ilyen vagyok, úgyhogy az igazságot kell választanom. Beszélnem kell Zac-vel és majd meglátom mi lesz.