Chapter Six

Sziasztok! Először is szeretném megköszönni az új feliratkozókat, és a kommenteket az előző részhez, nagyon sokat jelentettek nekem. Másodszor pedig sajnálom, hogy ez a rész ilyen rövid lett, de nem volt időm a megírásához, a következőt hosszabbra írom. 

Jó olvasást: ~Crystal

~Catharine~

- Csak annyit kértem hogy ne törd össze magad.
A szavai elmentek a fülem mellet. Próbáltam felfogni a történteket.
Ha pár másodperccel később ér ide akkor az autó, ami most elhajt mellettem elütött volna.
- Jól vagy? - nézett aggodalmasan a szemembe. Aprót bólintottam, ennél több ebben a percben nem telt tőlem.
Hirtelen mintha az agyamon lenyomták volna a bekapcsoló gombot, eszembe jutott, miért is indultam el. Melody!
- Mennem kell. - próbáltam kitérni előle. Ismételten a kezem után nyúlt, és visszatartott.
- Én is arra megyek, ezek után nem kellene egyedül mászkálnod.
- Gyere, de siess. - engedtem el a kezét, és folytattam az eredeti utamat. - Hová is mész pontosan? - tereltem el a témát, a figyelmetlenségemről.
- A fiamért. - adta meg a rövid választ.
- Akkor lehet ugyanoda megyünk, mert én is. - mondtam zavartan. - Vagyis nem a te fiadért, hanem az én, illetve a kislányért, akire vigyázok. - magyaráztam. A szája féloldalas mosolyra húzódott, amivel ismét elterelte a figyelmemet, és majdnem elestem a saját lábamban.
Szóval van egy fia, és ha van egy fia, akkor a fiának nyilván van egy anyja, aki feltehetőleg a felesége. Mekkora egy lángész vagy, Catharine! Ügyesen rájössz a nyilvánvalóra. Egy ilyen jó pasi, hogy is lehetne egyedül?
- Bébiszitter vagy? Tudod pont egy bébiszittert keresek, az előző férjhez ment, és Floridába költözött.
- Igen, de ezen a téren foglalt vagyok.
- És más téren?
- Nem, más téren nem, de gondolom te igen, vagyis a fiadat nem a gólya hozta, szóval gondolom van feleséged.
- Szerencsére csak volt. - derül fel a hangja. - Nagyjából egy évig voltam házas, amíg az én drága feleségem, most már ex feleségem, úgy nem döntött, hogy lefekszik a fittneszedzőjével.
- Ó.
- Persze ha lenne kedved az összetört szívemet ápolgatni, akkor...
- Csábító ajánlat, de inkább kihagynám. - nevettem fel zavartan.
- Ilyen könnyen zavarba jössz?
- Mi? Én? Dehogy! - dadogtam.
- Igen, azt látom.
- A nevedet sem tudom.
- Mekkora egy barom vagyok! Zac Johnson.
- Nos Zac, nagyon örültem, és kösz, hogy megmentettél, de most mennem kell. - mutattam rá a kapura, ahol a diákok elkezdtek kijönni. A sok gyerek közt gyorsan kiszúrtam Melody-t, minden tiltakozása ellenére, elvettem a táskáját, és elindultunk haza.
Elmesélte, hogy ma bezsebelt pár jó jegyet, és érdekes módon többször is említette egy fiú nevét.
Amint hazaértünk gyorsan megebédeltünk, és átmentünk a nappaliba, ahol közös erővel elkezdtük megoldani a matematika házi feladatát.