Chapter One

~Catharine~

- Elnézést Mr. Payne-t keresem. Megmondaná merre találom az irodáját? - kérdeztem a negyvenes éveiben járó nőtől. 

- Természetesen. Menjen fel a harmadik emeletre, majd a titkárnője fogadja. Mr. Payne épp egy tárgyalásra ment, de hamarosan megérkezik.

- Köszönöm. - hálálkodtam, majd a lifthez mentem. Még pont be tudtam szállni, mellettem csak egy fiatal lány volt, kezében egy rakás papírral. A lift egy kis csilingeléssel jelezte, hogy megérkeztem. Kiszálltam, majd elindultam az íróasztal mögött ülő szemüveges hölgy felé.

- Jó napot! Mr. Payne-t keresem, az álláshirdetés miatt.

- Mr. Payne épp tárgyaláson van de, fél óra múlva megérkezik. Ott várakozhat.- mutatott a fehér színű bőrfotelek felé.

- Köszönöm.

Leültem az egyik kényelmes fotelbe, közben elővettem a telefonomat. Semmit nem csináltam vele, csak ki - be lépkedtem a menüből. Amikor ezt is meguntam, az ujjaimat kezdtem el tördelni, és a lakott piszkálni a körmeimen. Nehéz úgy állást találni, ha nincs semmi munkatapasztalatod, vagy nincsenek olyan ismerőseid, akik könnyen bejuttatnak. Az egyetemet elkezdtem, de félbe kellett hagynom pénzügyi gondok miatt. Tehát most állást kell találnom, hogy gyűjtsek annyi pénzt, amivel be tudom fejezni a tanulmányaimat. Mindig is érdekelt a jog, elkezdtem tanulni ,de hamar be is kellett fejeznem mert, a szüleim nem tudták fizetni a magas tandíjat.
 Ma ez a harmadik hely ahová interjúra jöttem. Ezelőtt egy titkárnői állást pályáztam meg, de amikor odaértem annyit mondtak, hogy az állást már betöltötték.
 Ez maradt az utolsó lehetőségem. Ha itt sem járok szerencsével vissza mehetek Wolverhamton-ba. Nem mintha annyira ellenemre lenne, de tudom, ha most elmegyek Londonból soha nem fogok visszajönni.

Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, felnéztem és a hölgy akivel az előbb beszéltem, kedvesen mosolygott rám.

- Mr. Payne várja önt.

- Rendben, köszönöm.

Ő csak bólintott, majd visszaült az asztal mögé és a számítógépen pötyögött valamit. Megálltam az ajtó előtt, nagy levegőt vettem, majd óvatosan lenyomtam a kilincset, becsuktam az ajtót és megfordultam. Pont háttal állt nekem és a várost szemlélte, a hatalmas ablakon keresztül. Pár másodperc múlva megfordult és alig láthatóan végigmért. Barna haja az ég felé meredezett, arcán egy kevés borosta pihent, a barna szemei pedig teljesen megbabonáztak.

- Miss Watson?

- Igen.

- Foglaljon helyet. - mutatott az asztala előtt lévő székekre. Tettem amit mond, és engedelmesen helyet foglaltam az egyik széken.

- Nos, néztem az önéletrajzát, még nem volt egyetlen állása sem.

- Eddig egyetemre jártam.

- Miért fejezte be?

- Anyagi gondok miatt, ezért keresek munkát is, hogy megszerezzem a hiányzó összeget.

- Annak idején nekem is ezt kellett tennem. - mosolyodott el. - Szereti a gyerekeket?

- Igen, van két húgom, az Ő nevelésükben is segédkeztem. - magyaráztam.

- Hát az állást már betöltötték.

- Oh, értem, akkor én megyek is. - álltam fel és az ajtóhoz igyekeztem.

- Catharine, gratulálok, holnap tudna kezdeni?

- Mi? - kerekedtek el a szemeim.

- Elnézést nem hagyhattam ki. - nevetett fel.- Ha szeretné, akkor az állás az öné.

- Természetesen, holnap ott leszek. Megadná a címet?

Elővett egy cetlit, amire ráírta a címet és felém nyújtotta.

- Viszlát! - köszöntem el, majd kiléptem az irodából.

Őszintén nem erre számítottam. Nem gondoltam volna, hogy megkapom az állást, és arra sem, hogy Mr. Payne ilyen fiatal. A felesége megütötte vele a főnyereményt. Nem csak gazdag ,de még jól is néz ki. Nem mindennapi párosítás. Egy harmincas évei közepén járó férfira számítottam, de Ő, nálam talán 2 - 3 évvel lehetett idősebb. Nem néztem volna ki belőle, hogy már családot alapított.